A gazdiknak jellemzően 2 féle lakhelyük van:
- udvarral rendelkező (pl. kertes ház)
- udvar nélküli (pl. az emeletes házak, panel)
Ennek megfelelően kell kutyát választani.
Udvar nélküli lakásban nyilvánvalóan nem célszerű nagy testű kutyát tartani (Pl. német juhász, doberman, rotweiler, stb.), hiszen ezeknek a kutyáknak nagy a mozgásigénye és a napi 3-4-szeri sétáltatás nem mondható megfelelő mozgásnak. Viszont vannak kistestű kutyák is, akiknek szintén nem való ez az élet (Puli, terrier fajták, stb.). Itt főleg a munkakutyákra gondolok, akiket bizonyos célokra tenyésztettek ki, pl. juhász kutyák, vadász kutyák, stb. A másik véglet, amikor ott a nagy udvar és pl. egy palota pincsi, mopsz, stb. szaladgál (pl. a szomszédunk :-) ). Akkor minek a nagy udvar, ha nincs "kihasználva"? De ne ítéljük el az ilyen embereket, hiszen valószínű úgy érzik, hogy nekik nem való nagyobb testű kutya, mert nem tudnának vele foglalkozni (az más kérdés, hogy sokszor ezekkel sem foglalkoznak, mint pl. a szomszédaink ahol csak hátra van csukva, ún. dísznek van a kutya :-( )
Vagyis, ha kutyát szeretnénk, vegyük figyelembe környezetünket, és ne felejtsük el azt is megnézni, mennyi időt szeretnénk kutyánkkal törődni. Itt is igaz a mondás: kis kutya kis gond, nagy kutya nagy gond.
Még egy fontos dolog a kutya kiválasztásánál: hol szeretnénk tartani, udvar vagy lakás?
Egyes embereknek igaz, hogy kertes háza van, mégis lakásban tartott kutyája van. Neki nyilván fontosabb, hogy jól nézzen ki a kertje. Én személy szerint inkább egy szaladgáló boldog kutyusra szavazok, mint egy csillogó-villogó kertre.
Én és a feleségem 3 boldog kutyát "nevelünk". Kettőt a menhelyről hoztunk ki, a harmadikat pedig a család egyik barátjától vettük.
Fajtájukat tekintve az első egy újfundlandi-spániel keverék, a második egy tacskó keverék, a harmadik (de a sorban nem utolsó) pedig egy gyönyörű német juhász.
Az újfundlandi keveréket 3 éves korában (az állatorvos ennyire saccolta) hoztuk ki. Elég bátortalan volt. 2 hete volt nálunk, amikor először hallottuk ugatni. Jól meg is dícsértük. Azóta is elég sokat ugat :-). Szelíd és ragaszkodó, szereti a jó szót, a símogatást.
A tacskó keveréket még kiskorában hoztuk ki. Őt már úgy próbáltuk nevelni, hogy ő is őszinte és szeretetre méltó kutya válljon belőle. Fáradozásunkat siker koronázta: aranyos, hízelgő, néha kicsit kelekótya.
A német juhász kutyust 3,5 hónapos korában hoztuk el. Első napján, amikor kivettük otthon az autóból, bebújt az autó alá és onnan ugatta a másik két kutyát. Idővel megszokta őket, szivesen játszik velük.
Összességében nagyszerű közösséggé formáltuk a 3 kutyát, amiből ők is tevékenyen kivették a részüket
