Üdvözlöm kedves Látogató!

4 éve van kutyám. Korábban sajnos nem lehetett kutyám, pedig mindig szerettem őket.

Mostanában egyre több helyen látom, hogy a kutyákkal nem úgy bánnak, nem úgy foglalkoznak (ha foglalkoznak egyáltalán) velük, ahogy kellene.

Elhatároztam, hogy akár ingyen is, de segítek nekik és a gazdáiknak.

Senkinek nem jó, ha a kutyus nem csinálja azt amit a gazdi mond: se a kutyának, se a gazdinak.

Ebben szeretnék segíteni!

Ha úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, hogy egy jobb kapcsolatot alakítson ki kutyájával, kérjen segítséget:

E-mail: kutyus7982@gmail.com

(Hódmezővásárhelyen és Orosházán ingyenes kiszállás, minden más településen km-ként 30 Ft, és ez tényleg csak az utiköltség. A segítség ingyenes és házhoz megy)

Legyen jobb a kapcsolata kutyájával!

Hachiko 1923. novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig kéthónapos volt, amikor az Akita-tenyésztőtől új gazdájához került, akit Dr. Eizaburo Ueno-nak hívtak. Ueno nagy gonddal és szeretettel nevelte fel Hachiko-t. Nem pusztán egy kutyaként tekintett rá, hanem igazi családtagként kezelte. A közös sétáknak és az együtt töltött időnek köszönhetően Hachiko és ő elválaszthatatlan barátokká váltak.

Mivel Tokió külvárosában éltek, Ueno minden nap vonattal utazott a munkahelyére, a tokiói Mezőgazdasági Egyetemre. Hachiko annyira ragaszkodott a professzorhoz, hogy reggelente mindig elkísérte őt az állomásra, megnézte, amint felszáll a vonatra, aztán letelepedett a peron közelében, majd türelmesen várakozott. Amikor este végre megérkezett Ueno, boldogan fogadta őt, és együtt sétáltak hazáig. Minden hétköznap így történt ez, ezért az állomás dolgozói és a környéken lakók is jól ismerték Hachiko furcsa szokásait. Csodálták a kutya hűséges ragaszkodását.

Ám egyik nap Ueno szívrohamot kapott az egyetemen, és meghalt. Mint mindig, Hachiko most is várta őt a peronon, de hiába. A professzor, a hőn szeretett gazdi ugyanis nem érkezett meg a vonattal. A kutya késő estig várt, majd miután bezárták az állomás kapuit, csalódottan hazament. Otthon Ueno felesége már értesült férje haláláról, így mikor meglátta Hachiko-t, zokogva ölelte át a nyakát.

A következő nap, mintha mi sem történt volna, Hachiko a megszokott időben indult el az állomásra, majd letelepedett a peron közelében, és egészen késő estig várta a professzor vonatát, majd kapuzáráskor elcsigázva, egyedül ballagott haza. Néhány hét múlva Ueno felesége elköltözött vidékre, az otthonukat és Hachiko-t pedig Ueno barátainak, illetve rokonainak felügyeletére bízta.

Hachiko azonban nem adta fel. Minden nap egyedül kisétált az állomásra, és estig el sem moccant a peron közeléből. Mindig lelkesen és reménykedve várta a gazdáját, hogy aztán sötétedéskor magányosan és csüggedten térjen haza. A környéken lakók jól ismerték a kutya szomorú történetét, ezért minden nap az állomásra menet, amikor elsétált az árusok mellett, enni adtak neki.

Így ment ez hosszú-hosszú éveken keresztül. Mindegy volt, hogy sütött a nap, vagy zuhogott az eső: Hachiko kérlelhetetlenül állta a sarat. Reggeltől estig várta Ueno professzor érkezését az állomás peronján. Azonban ahogy telt-múlt az idő, Hachiko egyre levertebbé és elkeseredettebbé vált. Egyre jobban megviselte a reménytelennek tűnő várakozás és hőn szeretett gazdájának hiánya. Ettől pedig egyre soványabb, gyengébb és betegesebb lett. Egyre erőtlenebbül tette meg az utat az állomásig. De még ekkor sem adta fel.

1934-ben adományokból szobrot emeltek Hachiko tiszteletére a vasútállomás mellett. A szobor avatására több százan mentek el. Hachiko 1935-ben múlt ki. Néhány méterre az őt ábrázoló szobortól, az állomás peronján, szinte az egész életét felemésztő várakozás közben szólította a halál.

Azóta Odate városában, e nagyszerű Akita Inu szülőhelyén is mintáztak egy szobrot Hachiko-ról, aki Japánban a szeretet és a feltétlen hűség szimbólumává vált.

<< Képek itt >>

Forrás: http://yorickblog.blog.hu/2009/05/03/a_huseges_hachiko_tortenete

A gazdiknak jellemzően 2 féle lakhelyük van:

• udvarral rendelkező (pl. kertes ház)
• udvar nélküli (pl. az emeletes házak, panel)

Ennek megfelelően kell kutyát választani.

Udvar nélküli lakásban nyilvánvalóan nem célszerű nagy testű kutyát tartani (Pl. német juhász, doberman, rotweiler, stb.), hiszen ezeknek a kutyáknak nagy a mozgásigénye és a napi 3-4-szeri sétáltatás nem mondható megfelelő mozgásnak. Viszont vannak kistestű kutyák is, akiknek szintén nem való ez az élet (Puli, terrier fajták, stb.). Itt főleg a munkakutyákra gondolok, akiket bizonyos célokra tenyésztettek ki, pl. juhász kutyák, vadász kutyák, stb. A másik véglet, amikor ott a nagy udvar és pl. egy palota pincsi, mopsz, stb. szaladgál (pl. a szomszédunk :-) ). Akkor minek a nagy udvar, ha nincs "kihasználva"? De ne ítéljük el az ilyen embereket, hiszen valószínű úgy érzik, hogy nekik nem való nagyobb testű kutya, mert nem tudnának vele foglalkozni (az más kérdés, hogy sokszor ezekkel sem foglalkoznak, mint pl. a szomszédaink ahol csak hátra van csukva, ún. dísznek van a kutya :-( )

Vagyis, ha kutyát szeretnénk, vegyük figyelembe környezetünket, és ne felejtsük el azt is megnézni, mennyi időt szeretnénk kutyánkkal törődni. Itt is igaz a mondás: kis kutya kis gond, nagy kutya nagy gond.

Még egy fontos dolog a kutya kiválasztásánál: hol szeretnénk tartani, udvar vagy lakás?

Egyes embereknek igaz, hogy kertes háza van, mégis lakásban tartott kutyája van. Neki nyilván fontosabb, hogy jól nézzen ki a kertje. Én személy szerint inkább egy szaladgáló boldog kutyusra szavazok, mint egy csillogó-villogó kertre.

Én és a feleségem 3 boldog kutyát "nevelünk". Kettőt a menhelyről hoztunk ki, a harmadikat pedig a család egyik barátjától vettük.

Fajtájukat tekintve az első egy újfundlandi-spániel keverék, a második egy tacskó keverék, a harmadik (de a sorban nem utolsó) pedig egy gyönyörű német juhász.

Az újfundlandi keveréket 3 éves korában (az állatorvos ennyire saccolta) hoztuk ki. Elég bátortalan volt. 2 hete volt nálunk, amikor először hallottuk ugatni. Jól meg is dícsértük. Azóta is elég sokat ugat :-). Szelíd és ragaszkodó, szereti a jó szót, a símogatást.

A tacskó keveréket még kiskorában hoztuk ki. Őt már úgy próbáltuk nevelni, hogy ő is őszinte és szeretetre méltó kutya válljon belőle. Fáradozásunkat siker koronázta: aranyos, hízelgő, néha kicsit kelekótya.

A német juhász kutyust 3,5 hónapos korában hoztuk el. Első napján, amikor kivettük otthon az autóból, bebújt az autó alá és onnan ugatta a másik két kutyát. Idővel megszokta őket, szivesen játszik velük.

Összességében nagyszerű közösséggé formáltuk a 3 kutyát, amiből ők is tevékenyen kivették a részüket

Akkor kezdjünk is bele. Sokakban felmerül (és sajnos sokakban nem) a kérdések halmaza: milyen kutyát válasszak, milyen kutyát tudok eltartani megfelelően, milyen kutyával tudok megfelelő időt foglalkozni, stb. Az emberek többsége a következővel magyarázza, hogy miért szeretne kutyát: mert tetszik, aranyos, "olyan édes", jól nézki, stb.

Ha valaki kutyatartásra adja a fejét tudnia kell, hogy nincs egyszerű dolga, hiszen a kutyát nem csak nézni kell és dicsekedni vele. Komoly felelősséggel jár: etetni, ápolni (szőrzet, állatorvos, stb.), foglalkozni kell vele, hiszen ő is ugyanolyan élőlény, mint bármely állat ill. mint az emberek. Ő is igényli a törődést, a szeretetet.

Mindezeket figyelembe véve fontos és felelőségteljes döntés a kutya tartása. Vagy legalábbis az lenne, csak sajnos sok ember ezzel nincs tisztában és ennek szegény kutyák isszák meg a levét. Vagy elpusztulnak, vagy kóborolnak, vagy menhelyen végzik. Néhány szerencsés újra gazdira talál és megfelelő körülmények között fejezi be földi pályafutását.

De hagyjuk a szomorkodást, koncentráljunk az itt és mostra.

Tehát, ha elhatároztuk, hogy vállaljuk a felelőséget, jöhet a fajta kiválasztása.

Sziasztok kutyakedvelő Barátaim!

Sok weblapot, blogot meglátogattam és arra a következtetésre jutottam, hogy nincs olyan oldal, ahol az emberek kutyáival foglalkoznának. Sok olyan oldal van, ahol általános információkat adnak kedvenceinkről, illetve sok olyan oldal van, ahol olyat ígérnek, amely bizony nem kíméli a pénztárcánkat.

Ezért elhatároztam, hogy nyitok egy olyan oldalt, ahol mi kutyakedvelők közösen találhatunk megoldást kutyánk viselkedésére, esetleges panaszaira, rossz kedvére.

Remélem Ti is úgy látjátok, hogy hasznos lesz az oldal és megéri egy ilyen közösséghez tartozni.

Kellemes napot és jó kutyázást kívánok!

SWORD